(Read in English: Pushing hands and reality)
A címben a ThaiJi nagyon hasznos gyakorlataira utalok, de valójában a célom kicsit rávilágítani egy olyan problémára, ami számos edzőtermi foglalkozás hiányossága.
Most ennek okaira nem térek ki részletesen.
Ebben a bejegyzésben szeretném felhívni a figyelmet arra, mennyire különböznek az edzőtermi gyakorlás, és a valós konfliktus helyzetek körülményei egymástól.
Egy későbbi bejegyzésemben ezzel kapcsolatban még írni fogok, mivel ugyanez megfigyelhető nem csak a ThaiJi, hanem az Aikido, stb., de a [vingcsun] esetében is.
Kiemelném, hogy nem a stílusok mozgásanyagával, gyakorlataival van problémám.
Sokkal inkább a gyakorlási módszerekkel, amelyek nélkülözik a két különböző helyzet közötti átmenet hangsúlyozását.
Egy modell (az edzőtermi gyakorlás) és a valós küzdelem, utcai harc nagyon eltérőek.
A modellezett gyakorlatok, a valóság egy részleteiként értelmezhetőek, melyekből idővel felépülnek a harcművészeti irányzatok válaszai, lehetőségei, megoldásai a valóság adta problémákra.
Nem célom lebecsülni a ThaiJi művészetét, a gyakorlási módszereiket. A magam részéről nagyon érdekesnek találom azokat, és sok ötletet merítettem belőlük.
Szemet gyönyörködtető ahogyan a mesterek bemutatják a gyakorlatokat
A fenti videókban látható, hogy gyakorláskor az elvek milyen szépen működnek, hogyan épül fel egy-egy makett, hogyan modellezhetőek, bizonyos szituációk, amelyek egy valós helyzet elemei is lehetnének!
Most következzen néhány videó, ami a valóságra mutat rá, ugyanakkor még ezek sem a valóság.
Természetesen a gyakorlás és egy küzdelem közeli szituáció teljesen más, és mennyire más lenne egy olyan helyzet, amikor egy valós harc kerekedne?
Bizonyára annyira sem ismernénk rá az eredeti Tui Shou gyakorlatokra, mint amennyire a versenyek esetében.
A kép forrása:
thetaichinotebook.com
Egy gondolat a “Toló-, lökdöső kezek (Tui Shou), és a valóság”