A legvalószínűbb viszont az, hogy mindkét szemléletmód igaz! A légzőgyakorlatok a test és a szellem egészségének megóvására jók, viszont az aktív cselekvés során többnyire spontán alakul a légzés, viszont vannak módszerek, amit tudatosan alkalmazhatunk.
De vissza a szemináriumra.
Leung Ting nagymester nem értette mire vagyunk kíváncsiak, miért kérdezzük mindig ugyanazt, pedig többen, többféleképpen megfogalmaztuk.
A válasz mindig az volt, hogy természetes, mély légzéssel kell a formagyakorlatot végezni, és ha sokáig csináljuk érezni fogjuk a hatását.
De mit?
A nagymestert végül kezdte bosszantani értetlenkedésünk, és végül abba maradtak a kérdések.
Természetes, mély légzés… Sokáig gondolkodtam mit értett ez alatt Si Jo Leung Ting? Végül magam kezdtem el információt gyűjteni!
A Kyokushinkai karatéban többféle légzésmódszert alkalmaznak. Ezekből néhány.
Nogare – sima légzés
A Nogare légzést olyankor használtuk, amikor oxigénadósság állapota kezdett jelentkezni.
Ibuki légzés
Az Ibuki légzést a Sanshino kata-ban alkalmazzák.
Kiai
A kiai-ról egy érdekes történet jut sokszor az eszembe.
Egy nagyon jó barátom, edzőtársam kérdezte, mire jó a kiai?
Mire egy másik, Kyokushinkai karatéban nálam járatosabb edzőtársam, aki már régóta eljárt az edzéseimre, hallotta a kérdést, lassan odaballagott; a kérdező feléje fordult.
Ekkor a egy hatalmas kiai tört ki a karatés edzőtársunkból.
Hirtelen csönd lett!!! – mindenki más is elhallgatott.
– „Most körülbelül két másodpercem van, és azt csinálok amit akarok, úgy támadlak, ahogy kedvem tartja!”
A kérdést feltevő barátom összerezzent, majd kis idő múltával magához tért, és választ is kapott a kérdésre.
A bizonyítás ezen módja akkor mosolyra késztetett, és nagyon megmaradt bennem. Azóta is sokszor idéztem a történetet, ha valaki a kiai-ról kérdez.
A kiai alkalmazásának módozatai egy kendo küzdelem közben
Egy idő után kezdtem figyelni magamat, és észrevettem, hogy attól függően, milyen igénybevétel előtt állok, a légzésem is annak megfelelően alakul. Mindig a szükséges erőkifejtésnek megfelelő légzésfajtát alkalmazom, és nem is kellett rá figyelnem, hogy mikor melyiket.
A szervezet mindig tudja mikor, milyen légzésfajtára van szüksége, hiszen ennek szabályozása részben akaratunktól független, részben befolyásolható.
Ugyanezt megfigyeltem másoknál is, az eredmény ugyanaz.
Amikor valaki fut, beáll egy légzésritmus, aminek köszönhetően egy közepes tempóban sokáig képes futni. A légzés mindig igazodik a tempóhoz.
A futás végén, oxigénadósság esetén mindenki mély, (sokan nem is ismerik, nem is sejtik) nogare szerű légzést végeznek.
Ha az embernek hirtelen nagy erőkifejtést kell kifejtenie, mondjuk valamilyen nagy súlyt kell felemelnie, előtte ösztönösen nagy levegőt vész, és préselve, az erőkifejtés alatt lassan fújja ki a levegőt.
Régi móka volt, (kőművesek körében hallottam), amikor nagy erőkifejtésre volt szükség, már éppen mindenki nekifeszült, erre valaki megszólalt: „Fújd fel a »pofád«!”. Itt aztán vége is lett az erőlködésnek, mert mindenki nevetésben tört ki. Az erő elszállt…
És való igaz, a nevetéshez is másfajta légzés szükséges!
A meditációs gyakorlatok során megint csak másféle légzést használnak a jogik, vagy a shaolin szerzetesek, attól függően, hogy milyen céllal meditálnak.
Itt megjegyzem, hogy a légzés tudatos fejlesztése hasznos, és sokat jelent, hogy amikor szükséges, a megfelelő légzést alkalmazzuk.
Sok légzőgyakorlat erősíti, tisztítja a tüdőt, sok létezik a stressz oldására, vagy az alvásminőség javítására!
A mai modern világban számtalan légzésforma létezik, amihez még telefonos alkalmazásokat is letölthetünk.
Nem akarom kétségbe vonni, bagatellizálni a légzőgyakorlatok célját, fontosságát, hatékonyságát, eredményét!
Ennek ellenére bátorkodom megjegyezni, hogy egy nyugalmi helyzetben, testtartásban végzett légzőgyakorlat nem egyeztethető össze, egy aktív tevékenység közben alkalmazott légzéssel.
De semmiképpen sem egy küzdelemben, és/vagy stresszes helyzetben alkalmazott, vagy ösztönös légzéssel.
Ennek egyszerű oka, a nyugalmi helyzet, és az aktív cselekvő mozgás közötti jelentős különbség!
Stresszoldó légzőgyakorlat egy természetes feszültségoldó módszer, ami valóban megnyugtat
Ökölvívás légzéstechnika
Végül arra a kérdésre, hogyan kell lélegezni?, mi az a természetes légzés?, a következő választ adtam önmagamnak, és talán ez másoknak is kielégítő válasz lesz.
Kiemelném a „természetes” fogalmat! Természetes, vagyis mindig a terhelésnek megfelelő természetes légzést kell alkalmazni!
A SNT közben egy nyugodt, mély, természetes légzésritmus a megfelelő.
Küzdelem közben, támadáskor a levegőt a támadás ütemében, annak megfelelő természetes kilégzéssel kell végrehajtani. Ilyenkor alkalmazható a kiai is!
Nagy súlyok emelésekor pedig az erőkifejtés előtti mély belégzés, majd az erőkifejtés alatt préselés…
Ez így természetes!
Végezetül, ami alól senki sem kivétel, mindenkinél ugyanúgy működik.
A légzés automatikus szabályozás (akaratunktól független), és akaratlagos szabályozás alatt áll. Az automatikus szabályozás központja az agytörzsben, annak nyúltvelői részében található, melynek fő kémiai ingere a szén-dioxid-túltengés.
A képek forrásai:
hu.wikipedia.org
mozaweb.hu
youtube.com
