Mit is írhatnék magamról?
Mivel nem önéletrajzi részletességgel kell írnom, csak a harcművészettel kapcsolatos dolgokra térek ki.
Kerecsenyi Tibor vagyok
Gyermekként túlsúlyomból, és lustaságomból adódóan, nem volt valami jó erőnlétem. Az általános iskolában sem teljesítettem kimagaslóan a testnevelésórákon. Jellemző, hogy a sportpályán futáskor a leginkább azt a célt tűztem ki magam elé, hogy legalább ne az utolsó legyek.
Változást a szakmunkásképzőben (1982) megszületett gondolat hozott az életembe. Másodévben határoztam el, hogy önvédelmet tanulok. A Kyokushinkai karatére esett a választásom.
Összesen 7 évet tanultam sempai Gém Imrénél, a karatét (eközben katona voltam (1987-88) ahol azért az erőnlétemet igyekeztem karbantartani). A Kyokushinkai karatéban 7. kyu-t szereztem meg.
Sempai Gém Imre megérdemli, hogy egy pár mondatban írjak róla!
Nagy tisztelője vagyok szerénysége, technikai tudása, és kiváló tanítói képessége miatt.
Egyik mondása nagyon megmaradt bennem:
„Senki sem lehet olyan önző, hogy tudását ne adja tovább!”
Végül megértettem, hogy innentől a következő fokozatok anyagában a Köríves rúgások is szerepelnek. A gedan mawashi geri nem volt probléma, de a chudan magasságnál kezdtem ráébredni, hogy csak igen nehéz, és hosszú időszaknak köszönhetően tudok majd tovább lépni.
A mawashi gerivel kapcsolatos felismerés végül a Wing Chun kungfu felé terelt. Cserpák Gyulánál tölött egy év (1989) után rátaláltam a Wing Tsun kungfura (1989-93). Örömmel töltött el, hogy itt nincs szükség magas rúgásokra. Eleinte, a Kyokushinkai gondolkodásmód kicsit nehezen értette a WT rendszert, de rövid idő alatt ráéreztem, és az egyik leglelkesebb tanulója voltam Máday Norbert mesternek.
A Wing Tsun szervezetben 6. fokozatig jutottam. Eleinte itt sem osztogatták a fokozatokat olyan könnyen. Azokért meg kellett dolgozni!
Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy instruktor lehettem egy fiatal, épülő szervezetben (elindítottam Derecskén, majd Nyíregyházán, aztán Mátészalkán az iskolákat), így az a 6. fokozat nem volt egyenértékű egy mostanival! És azóta eltelt jó pár év, a fejlődésem nem állt meg!
Miután kiléptem a szervezetből szomorúan gondoltam arra, hogy nem ölthetek fel mester ruhát soha. Ez néha kicsit irigységgel töltött el, és hosszú időnek kellett eltelnie, hogy végül a fokozatok nem jelentettek semmit a számomra. Pontosítok: azért a mesterfokozatok egy bizonyos szintje elismerésre, tiszteletre méltó!
Néhány év szervezeten kívüli gyakorlás után a sors úgy hozta, hogy Nick Smart, és Milan Prosenica mestereknél, az akkori szervezetükben (Pro Am Wing Tchun organization) 11. tanulófokozatra vizsgáztam le. Ekkor már egyértelműen nem éreztem jelentőségét a fokozatoknak, már csak azért sem, mert véleményem szerint ennél a fokozatnál magasabbat érdemeltem volna!
Végül megszakad Nick Smart mesterrel a kapcsolatom, és újra saját kútfőből folytattam a gyakorlást.
Volt még egy igen rövid időszak, amikor Milán Prosenica mesternél részt vettem néhány edzésen.
E bemutatkozó után a fokozatokból megítélve megállapítható, hogy nem vagyok mester. Talán lesznek, akik egyenesen amatőrnek, kóklernek bélyegeznek meg.
Ugyanakkor, hogy milyen szintet értem el a kezdetektől idáig eltelt időszakban, a leírásból egyértelműen megítélhető.
Büszke vagyok, hogy a 7. kyu-val, a 6. és 11. fokozattal erre a szintre eljutottam! Köszönhető ezt annak, hogy soha nem hagytam abba a [vingcsun]-t, azóta is minden nap az életem része a gyakorlás. A 82-től 89-ig, és az azóta eltelt sok-sok év, azért hagyott nyomot a kifejezésmódomban…
Az oldalon, és a blogomban leírtak az egyéni véleményemet tükrözik, a harcművészetekkel kapcsolatos gondolkodásmódomat mutatják be! Természetesen vitathatóak, és értelmes eszmecserében még akár meg is változhat a véleményem, mert meggyőzhető vagyok, s az esetleges új ismeretekről szívesen írok itt, beismerve, ha tévedtem.
A bemutatkozásból részben tudni lehet ki vagyok, hogy milyen pályát jártam be, amíg szervezeti keretek között tanultam. Hogy abban az időszakban, amikor egyedül, baráti társaságommal együtt mit, hogyan gyakoroltam arról már csak az AKR-rel kapcsolatos leírásból lehet valami rálátása az az érdeklődő, értő olvasónak. Abból valamelyest megítélhető, hogy a leírt gondolatok a fokozatnak, és az eltelt éveknek köszönhetően milyen színvonalat képviselnek.
Nem fogok azonban személyeskedő, sértő gondolatokra, érvekre válaszolni, SŐT! Azokat nem engedélyezem a hozzászólásokban!
Bocsássa meg mindenki azt is, ha nem mindenkinek fogok válaszolni.
Meglehet több személynek egyszerre, egyetlen blogbejegyzésben fogok reagálni.
Köszönöm a megértéseteket!
Ennek tudatában olvassátok a blogom, és a leírásaimat.
Köszönöm!
A képek forrásai:
vacikarateoldal.hu
Nick Smart mester facebook oldala