A kezdő gyakorlók valamiféle csodaszerként tekintenek a [csiszau]-ra, amikor ismerkedni kezdenek a [vingcsun]-nal. Úgy hiszik, hogy a [csiszau] legyőzhetetlenné teszi őket. Ezt az elképzelést táplálja néhány olyan bemutató, gondolat: mint a támadások bekötött szemmel történő érzékelése, a reakcióidő lerövidülése; s mindezekre gyönyörű példák sorakoznak, gyakorlatok, amik arra hivatottak, hogy megértse a tanuló a [csiszau] lényegét. A gyakorlatok természetesen csak [csiszau] egy-egy részletének igazolására jók, és némelyik sajnos csak a téveszméket erősítik.
Hagyományosan [csiszau]-nak, magyarul tapadókéznek nevezett képesség sokkal összetettebb, mint azt sokan gondolják. Ráadásul ha szembejön a valóság, a felépített mítosz buborékként pukkan ki!
Ip Chun mester korát meghazudtolóan mutatja be a Chi sau szabad gyakorlatát!
A tapadókéz meghatározás zavaró, mert csak a lényeg egy kis részletére: a karokra, és a tapadásra tereli a figyelmet. Ez valójában csak egy összetevője a Chi sau-nak, ráadásul nem utal arra, amiről szólnia kellene a tapadókéz gyakorlatoknak.
A videóban látható mozgás bizonyára széthullana, ha egy ökölvívóval állna szembe egy [vingcsun] gyakorló, mivel azokat a szabályokat, ami a mozgás közben önkéntelenül is követnek a gyakorlók: kontaktus hiánya, cselezés…
Még kezdő voltam, amikor úgy tanították, hogy a [csiszau]-reflex gyorsabb, mintha látás útján szerzünk információt a támadásról, és arra próbálunk reagálni.
A magyarázat az volt: a szem érzékeli a támadást, az agy feldolgozza az információt, majd utasítja a karokat a védekezésre. A [csiszau]-ban vagyis, ha a kezek állandóan kontaktusban vannak, tapadnak, abban az esetben kimarad az agy (ezt még kezdő koromban így tanították!), mivel a befutó információ azonnal lehív egy védekező mozdulatot. Az interneten olvasni ilyen magyarázatokat is: „Szemreflex esetén legalább 7 átkapcsolás szükséges a retina érző sejtjei és az izomsejt között, ezzel ellentétben van olyan izom-izom (izomból induló és oda visszaérkező) reflexív*, ahol 2 átkapcsolás elegendő! … nincs szükség az agykéregre!
Ez a magyarázat egyrészt, borzasztóan hiányos, helytelen, és még csak a [csiszau] működésének leegyszerűsített, elvi magyarázataként sem fedi a valóságot. (Megmondom őszintén, én nem is értem mire gondolt…)
(Az oldal a képre kattintva, új lapfülön megtekinthető!)
A magyar fül számára, a [csiszau] egy meghatározhatatlan fogalom, annak értelmezéséhez, a szó jelentéséhez csak magyarázat útján jut el az ember. Úgy gondolom, olyan fogalomra van szükség, ami egyértelműen összefoglalja mindazt, amit a [csiszau]-nak kellene.
Én éppen ezért egy magyar kifejezést használok: Mozgásellenőrző gyakorlatok, mely alatt értem az egyensúly ellenőrzést, a saját és az ellenfél mozgásának ellenőrzését, még kontaktus nélküli helyzetekben is!
Így a mozgásellenőrzés fogalom egy sokkal bonyolultabb rendszert foglal egybe, mint a fent leírt (hagyományos) magyarázat.
Az érzékelés
Az embert számtalan fizikai behatás éri, és ezek közül, ami a túléléséhez, önvédelméhez szükséges, valamennyihez kialakult valamilyen érzékszerv, és reflex.
Most csak azokról írok, amelyek a küzdelem során fontosak, amelyek a mozgásellenőrzés szempontjából meg kell említeni.
A mozgásellenőrzést segítő érzékelések, reflexek:
- látás
- hallás
- tapintás
- egyensúly érzékelés
- saját mozgásunk érzékelése (kinesztézia)
- izomtónusreflex
A fenti érzékek által felfogott ingerek a megfelelő idegpályákon eljutnak az agyba, ahol észlelés után igyekszünk a megfelelő cselekvéssel: védekező, támadó mozgással válaszolni.
Hogy a rendszer teljes legyen, a bejövő ingerekre észlelés után adott válaszmozdulatokra: technikákra is szükség van. Ez utóbbit minden harcművészet a saját elvei szerint alakítja ki, és amit el kell fogadnunk, mert nem igaz, hogy ez csak a [vingcsun] sajátja, hogy csak a [vingcsun] dolgozott ki rá gyakorlatokat, amelyet [csiszau] szekcióknak nevez (A Chi sau szekciók Leung Ting nagymester zseniális találmánya!). A szekciókhoz hasonlóan számos stílus (Például Gojo ryu) alkalmaz, igaz jóval rövidebb mozgássorokat, és amelyek ráadásul igenis hasonlóak egyes [vingcsun] elemekhez, módszerekhez.
Nem írom le, hogy a különböző érzékszervek, receptorok hogyan működnek, mivel ennek bárki utána nézhet megkeresve az erre vonatkozó irodalmat, egyéb forrásokat.
Nem vállalkozom rá azért sem, hogy részletesen leírjam, mert bejegyzés témájához elegendő csak annyi információ, ami a megértést szolgálja.
Látás
A fény ingereket a látás útján érzékeljük. Az ember a legtöbb információt a látás útján szerzi a világról. Ez a mindennapok során annyira természetes, hogy hiányát csak teljes sötétségben fogjuk fel.
Fontos, hogy látásról beszéljünk, és ne csak a szemről. A szem csak az érzékelő szerv. A látás magába foglalja a szem, az idegpályák, és az agyban lévő látóközpontot is, ahol a képalkotás megtörténik.
Teljes sötétségben állva, haladva könnyű megérteni, hogy milyen súlya van ennek az érzéknek a mindennapi életben, és küzdelem során, de azt is könnyű belátni, hogy teljes sötétségben képtelenség egy támadást teljes biztonsággal kivédeni. Következésképpen, világosban nagy valószínűséggel az első támadásról a látásunkkal szerzünk információt, majd cselekszünk… és csak ez után lehet kontaktusos helyzetről beszélni, ha az egyáltalán kialakul.
Érdekesség:
Egyes [vingcsun] irányzatok gyakorlói bekötik a szemüket gyakorlás közben, kikapcsolva a látást, hogy felerősödjön a többi érzékük. A gyakorlatot azért végzik így, hogy a tanuló megértse, hogy a látás mennyire becsapható, míg bekötött szemmel „azonnal, és gyorsan, tévedés nélkül” védekezhetnek. Ez természetesen nem igaz!
Ezt a gyakorlatot sokáig nem érdemes végezni, csak egy-két alkalommal, és csak szemléltetésként.
Bármilyen sokáig gyakorol is az ember vakon, levéve a szemkötőt újra a látás kap nagyobb szerepet, és újra jelentkezik az a probléma, amire a gyakorlat rámutat: a látás becsapható (cselezés, elterelés), ami viszont nem teljesen igaz, mivel az észlelés megtörténik, viszont az adott válasz a helytelen. Ilyenkor beszélünk arról, hogy a látás becsapható. Viszont ez kontaktus helyzetben is igaz, ott is működik az elterelés, cselezés!
A szem bekötése azért is veszélyes, mert a szem eltakarása képletesen értve, a „látás” (a megértés) elvesztését jelentheti.
Látás útján nagyobb távolságból szerzünk információkat, amikor még kontaktushelyzetről nem beszélhetünk. Ilyenkor nem használható a tapintás. A mozgásellenőrzésnek azonban így is meg kell valósulnia, és meg is valósul, csak épp a látásnak köszönhetően!
Hallás
A hangrezgéseket a fülünk érzékeli, észleléssé ugyancsak az agyban, a halló központban válik, amire feldolgozás után valamilyen válaszreakciót teszünk.
A hallás útján a küzdelem szempontjából a lépésekre (csúszás, toppanás) vagy különböző mozdulatokra, a ruhák súrlódásából következtethetünk.
Egyes stílusok a támadások során hangot is kiadnak: kiáltás, harci üvöltés, stb., ami megint csak utalhat egy támadásra.
A hallás kisebb szerepet kap mint a látás, nem is szoktak vele foglalkozni, ám pszichikai szempontból, és figyelem elterelés szempontjából fontos tényező lehet. (Érdemes tanulmányozni: Bruce Lee igen érdekes hangokat adott ki!)
Tapintás
Az ember a bőrével érzékeli a hő, és a tapintás ingereit (is!). Ezeknek az ingereknek is megvan a maga agyi központja, ám a küzdelemben kicsit másként használjuk, mint ahogyan azt a valóéletben.
A Mozgásérzékelés szempontjából a tapintással érzékeljük a kontaktus meglétét, hiányát, illetve intenzitását (mekkora nyomást érzékelünk) a kontaktus helyét, minőségét (tolás, vagy elütés; a kontaktus tenyérrel, vagy alkarral jött létre; puha vagy kemény az érintkező felület), és hogy az adott pillanatban a kontaktus állandó, vagy éppen megcsúszik.
Egyensúly érzékelés
Az egyensúly megtartása összetett folyamat. Ebben szerepet játszanak a fülben található egyensúly érzékelőszervből érkező információk; a test helyzetének érzékelésében, az egyensúly megtartásában résztvevő többi érzékszervből: a szemből, a törzs- és lábizmokból, valamint a talpbőrből érkező információk. Ezeknek köszönhetően az észlelés, és a feldolgozás után adott reakciók együttes munkájaként jön létre az egyensúly megtartása.
Ennek az összehangolt rendszernek a kifinomult működésére mutat rá: egy boka-, térdízület sérülése, fájdalma bizony jelentősen befolyásolja az egyensúly megtartását! Akinek volt már, vagy van ilyen sérülése, az tapasztal(hat)ja, tud(hat)ja, hogy az egyensúly megtartása miről is szól!
Az egyensúly érzékelőszerve a fülben található, az ingerek az agy (nagyagy, kisagy) mozgásközpontjába jutnak el, ahol az információk feldolgozásra kerülnek.
A fülben található labirintus szerv érzékeli a függőleges irányt, valamint a tér három síkjában, egymásra merőlegesen elhelyezkedő három félkörös ívjáratnak köszönhetően érzékeli a fej fordításának az irányát és síkját. Ennek köszönhetően pontosan „tudjuk” a fej állandósult térbeli helyzetét, és akár becsukott szemmel is érzékeljük fejünk megváltozott helyzetét.
A fej helyzetének meghatározásában azonban a látás is fontos szerepet játszik.
Ez könnyen vizsgálható, ellenőrizhető, ha becsukott szemmel, Vigyázzállásban állva egyensúlyozunk. Mivel a látást „kikapcsoljuk” a figyelmünk a talpakból, lábszárból érkező információkat könnyebben felismeri és inkább arra hagyatkozik, természetesen a fülben található egyensúly érzékelő szervvel együttműködve történik a szabályozás.
Ha becsukott szemmel, lassan körözünk (imbolygunk) a testünkkel, azt tapasztaljuk, hogy ez igen nehezen fog menni. Ugyanakkor, ha újra kinyitjuk a szemünket, a köröző mozgás könnyen megvalósítható, még akkor is, ha gyorsabban, és nagyobb köröket írunk le.
A saját mozgásunk érzékelése (kinesztézia)
A mozgásérzékelés egy összetett, meglehetősen bonyolult, ám velünk született mechanizmus, ami minden ember sajátja.
A testünk, a fejünk, illetve végtagjaink helyzetét és mozgását anélkül is érzékeljük, hogy azt a látásunkkal ellenőriznünk kellene.
A mozgásérzékeléshez szükséges receptorok az izmokban és az inakban helyezkednek el, valamint a belső fülben található félkörös ívjáratban. A receptoroknak köszönhetően, az agy pontosan tudja, hogy az ízületekben mekkora szögelfordulások történtek, így minden pillanatban „tudjuk”, hogy milyen testhelyzetben vagyunk.
A mozgásellenőrzés működése
Az érzékszerveknek köszönhetően felfogjuk a körülöttünk lévő környezetből azokat az információkat, amelyek a védekezéshez, a túléléshez, vagy az ismeretszerzéshez szükségesek. Ezek aztán valamilyen módon befolyásolják cselekvéseinket.
Reflex
A gerincvelő védekező reflexe
Akaratlan izomműködés, a test gyors válaszreakciója egy környezetből érkezett ingerre szándékos vagy tudatos irányítás nélkül.
Ezek a védekező reflexmozdulatok alapvetően durva mozdulatok. Amikor az ember megégeti a kezét, akaratlanul elkapja, ám ez a reflexmozdulat csak a menekülést szolgálja. Ebben az esetben a mozdulat kiváltó ingere a bejövő inger – például az égető érzés – ami a gerincvelőn keresztül hozza létre a reflexmozdulatot. A válasz mozdulatot nem tudatosan alakítjuk, formáljuk. Irányíthatatlan.
Előnyös tulajdonsága, hogy gyors, mivel egy ilyen mozdulatért a gerincvelő a felelős, az agyban az észlelés csak később történik meg, később éljük meg, értjük meg mi is történt.
A küzdelemben azonban lehetetlen megvalósítani a befutó ingerekre egy ilyen gyors választ, már csak azért sem, mert jóval összetettebbek a befutó információk, mintsem hogy azt a gerincvelő egyszerű „megközelítésmódjára” bízzuk.
Egy támadás kivédésére több izom összehangolt munkájára van szükség. Ezt egy bejövő inger nem képes szabályozni!
Izomtónusreflex
Minden akaratlagos vagy reflexes mozgáshoz a testtartásnak megfelelő izomtónus tartozik, vagyis minden mozgás a terhelésnek megfelelő izomfeszültséggel történik.
Az izomtónus megfelelő átrendezésének hiányában, már a mozdulat kezdetén felborulhat az egyensúly, ezért az agy motoros kérge az izomtónust a tervezett mozgáshoz megfelelően alakítja.
Amikor Vigyázzállásban állunk, az állásnak megfelelő izomtónus biztosítja a test egyensúlyát. Ha az egyensúlyunk valamilyen okból kifolyólag megbomlik, az izomtónus reflexnek köszönhetően, az egyensúlyunk a megfelelő izmok megfeszülésével tudjuk megtartani.
Ez a reflex az akaratlagos testtartásoknál is működik, így természetesen tudunk behajlított lábbal is állni, vagy más testhelyzetben is meg tudjuk tartani az egyensúlyunkat.
A harcművészetekben a beérkező ingerekre adott válaszok, reflexmozdulatok: a technikák, amelyek elsajátítása évek hosszú munkájába telik, annak érdekében, hogy minél inkább lerövidítsük a reakcióidőt.
A mozgásérzékeléssel együtt működő mozgások (technikák), és az azokból összeállított [csiszau] sorozatok adják azt, amit én AKR terminológiával Mozgássorozatnak nevezek.
A [csiszau] jelentése „Tapadó-kezek”, azért nem fedi a valóságot, mert a kontaktus, a karok érintkezése (tapadása) a valós szituációkban nem minden esetben, sőt! ritkán valósul meg.
Ezért az AKR-ben a mozgásérzékeléssel együtt működő Mozgássorozatokat, ami a magyar fül számára kifejezőbb. Ebbe bele értem, benne vannak a kontaktussal, érintéssel (tapadással), és anélkül végrehajtott mozgások ellenőrzése is!
Sokan nem gondolják, a tapadás során folyamatosan érezzük a másik mozgását, akár becsukott szemmel is, a támadó mozgásáról folyamatosan információt kapunk, de amennyi információt szerzünk, annyit adunk is, tehát a tapadás nem feltétlen előnyös, sőt, bizonyos értelemben, a körülmények (testi adottság, erő …) még hátrányos is lehet.
„… kimarad az agy …” – „… nincs szükség az agykéregre”
NEM MARAD KI AZ AGY! SZÜKSÉG VAN AZ AGYKÉREG MUNKÁJÁRA!
Nem maradhat ki, már csak azért sem, mert magához a tanulás folyamatához szükségeltetik!
Egy kezdő tanuló rendelkezik a megfelelő érzékekkel és reflexekkel. Bizonyíték erre, hogy az olyan kezdő, aki soha nem hallott a [csiszau]-ról, már az első tízpercben hatékonyan alkalmazza. Kiemelendő, hogy ebben az esetben csak(!) a mozgásérzékelésről van szó! Nem lehetnek a reflexmozdulatai olyan pontosak, mivel ahhoz technikákra, sok tanulásra, gyakorlásra van szükség, ami egy hosszan tartó tevékenység eredménye.
Egyébként a mozgás ellenőrzése az élet minden területén jelen van!
Ahhoz, hogy a mozgásellenőrzést elsajátítsuk, a mozgásérzékeléshez gyakorlással mozgássorokat, mozdulatokat kapcsolunk, így sokkal hatékonyabb a rendszer, mint egy kezdő esetében, aki válaszmozdulatok híján durva mozdulatokat alkalmaz. Ugyanakkor pár óra és a egy kezdő mozdulatai is kezdenek egyre pontosabbá válni, kezdenek hasonlítani ahhoz, amit a formagyakorlatokban is láthatunk.
A mozgásellenőrzése a Mozgássorozatokban
A mozgásellenőrzés elsajátítása tulajdonképpen mozdulatok tanulásával (formagyakorlat), páros-gyakorlatokkal (alkalmazások, körgyakorlatok), és a Mozgássorozatok elsajátításával valósítható meg. Ezt segíti jó néhány elméleti tudnivaló, ami a megértést segíti, és lerövidíti a tanulásra fordított időt.
Piramispálya
A piramispálya az odafigyelést igénylő, nem begyakorolt mozgásokat szabályozza. Az agykéreg mozgató részében minden izomnak jól elkülöníthető neuroncsoport felel meg. A piramispálya rostjai az agykéregből kiindulva hosszabb-rövidebb lefutás után kapcsolatot (szinapszist) alkotnak a megfelelő izom agytörzsi vagy gerincvelői mozgatóidegsejtjeivel, így a mozgás minden mozdulatát az agykéreg közvetlenül szabályozza.
Extrapiramidális pálya
Az extrapiramidális pályák alapvető szerepe, hogy a már begyakorolt, automatikus mozgásokat szabályozzák. Ilyen mozgások például a járás. A járás elindítása akaratlagos, de kivitelezése már túlnyomórészt automatikus.
Amíg egy mozgássor az egyén számára új, addig minden mozdulatra ügyelve az agykéreg a piramispálya útján közvetlenül szabályozza a mozgást. A begyakorlás során a szabályozás fokozatosan az extrapiramidális pályarendszerre tevődik át.
Ennek köszönhetően a már megtanult mozgások végrehajtása közben a figyelem más tevékenységre irányítható.
A mozgásellenőrzés mechanizmusa
Az alábbiakban megpróbálok rámutatni, mennyire összetett az a rendszer, ami a mozgásellenőrzés során egységben működik.
Gyakorlóállásban állva a karokkal vegyük fel a Kéregetőkéz/Szárnykéz – Hídkéz tartást (A Forgókarokban [ponszau] használt alaptartások)!
A testtartást egy adott izomtónus jellemzi, az egyensúly megtartása nem jelent különösebb nehézséget. És nem jelent akkor sem, ha megindítjuk a Forgókarok mozgást, ami azért már – ha nem is érzékeljük, és jelentéktelen is a változás – bizonyos egyensúly korrekciókkal jár.
A karok mozgásainak cseréje is könnyedén megy, mivel a gyakorolt mozgást már számtalanszor elvégeztük. Mindez megy becsukott szemmel is, köszönhetően saját mozgásunk ellenőrzésének (kinesztéziának)!
(Ebből a mozgásból végrehajthatunk különböző támadásokat, egy helyben állva, vagy lépéssel.)
Az eddig leírt mozgás során az érzékszerveink ellenőrzés alatt tartják az egyensúlyi helyzetünket, a reflexeink pedig kis korrekciókat végeznek.
„Zavaró” tényező, ha partnerrel, együtt végezzük a Forgó-karok mozgást. Először a mozgást csak erő nélkül, puhán végezzük. Ekkor már a tapintás érzék is belép a rendszerbe.
Az ilyen módon végrehajtott gyakorlat során – még mindig erő „nélkül”! – támadásokat is elindíthatunk, szigorúan arra törekedve, hogy a karok folyamatosan érintkezzenek, és a két gyakorló együtt mozogjon. Ez az együtt mozgás azt jelenti, hogy a támadó mozdulatra végrehajtott védekezés időben és térben egymásnak megfelelően, összhangban történik.
Az egyensúly a mozgás során könnyen megtartható, és összedolgozva folyamatosan gyakorolhatók a [csiszau] szekciók.
Körülbelül ennyit lehet a „bőrlátásra” bízni! Könnyű belátni, hogy ennél többről van szó. (A bőrlátás fogalom idézőjelek nélkül értelmezhetetlenek, de még idézőjelek között sem utalnak pontosan a mozgásközben történő folyamatokra!)
Ha a gyakorlatot dinamikusan (erőhatások függvényében) végezzük, több tényező bekapcsolódik, ami a fent leírt együtt mozgó rendszert szétrombolhatja.
Ilyenek például, hogy a kontaktus nincs mindig jelen a mozgás során;
a mozgás időben és térben egymástól elcsúszva történhet;
gyakran belép a mozgás tudatos ellenőrzése valamelyik fél részéről, ezért a mozgás nehézkessé, merevvé válik, megáll;
és jelentkeznek egyéb fizikai, és pszichés tényezők is!
Amikor hirtelen megnő egy erőhatás, arra késedelem nélkül kell válaszolnunk! Ha nincs megfelelő izomtónus, a támadás hamar áttöri a fedezéket. Ha az túl nagy akkor merevvé válva, egy lökésszerű erőhatás miatt hamar elveszthetjük az egyensúlyi helyzetünket, esetleg a támadó megkerülheti a védelmünket (mint ahogyan a víz körbe folyik a patakban lévő szikla körül).
Kontaktus nélküli helyzetben, egy nagyobb távolság (külharc) esetén a látás kap nagyobb szerepet. Ami egyébként még kontaktus helyzetben is kiemelt fontossággal bír.
A karok újra történő érintkezésével a látás nem fog a háttérbe vonulni, mivel a mindennapok során mindig nagyobb szerepet kap az érzékelésben!
A mozgásellenőrzés mechanizmusának működésében a legfontosabb összetevő egyensúlyozás láthatatlanul, tudtunk nélkül, folyamatosan korrigálja az izmok működését, annak érdekében, hogy az egyensúlyunkat folyamatosan fenn tudjuk tartani.
Egy ilyen változó rendszerben az érzékelés, az agy mozgás észlelése, a mozgás vezérlése, szabályozása bonyolult feladat. Mindezt természetesen elvégzi az idegrendszerünk, sok-sok gyakorlás útján.
Említettem, hogy a Mozgás ellenőrzéshez hozzátartoznak a technikák és elméletek is. Míg a test végzi a háttérben a maga természet által megalkotott feladatát, jelentős szerep jut a mozdulatoknak, azok kivitelezés módjának, valamint segít jó néhány elmélet, amivel mi magunk is megpróbáljuk hatékonyabbá tenni a Mozgásellenőrző gyakorlatokban.
És fontos elemként belép a taktika is!
A mozgásellenőrzés leírását néhány elmélet tárgyalásával a második részben folytatom: Mozgásellenőrzés (2. rész)
A képek forrása:
bubo.blog.hu
forgos.uni-eszterhazy.hu
mindfulwingchun.com.hk
neurologiaikozpont.hu
pte.hu