A Siu Nim Tau története

A Siu Nim Tau hipotetikus története: legenda, fejlődés és hagyomány – Rendszerezett Testtudati Útmutató (1. rész)

Bevezető

Nagy fába vágtam a fejszémet!

Az az ötletem támadt, hogy a [vingcsun] első formagyakorlatáról, a Siu Nim Taur-ól (SNT) írok, ami egy magamfajta, csupán csak lelkes gyakorlónak bizony komoly feladat.
Előre bocsájtom, az írásom csupán gondolatébresztő elmélkedés, és nem tudományos igényességgel íródott.

A bejegyzés több részből fog állni. Az egyes részekben kitérek a formához kapcsolódóan több szempont szerint feltehetőleg: története, felépítése és jellegzetességei, a forma belső világáról, a mozdulatok értelmezésének elvei. Egyúttal jól elkülöníthetően írok néhány gondolatot a Wing Chun AKR SNT-nak megfelelő formájáról: a Rendszerezett Testtudati Útmutatóról (RTU) is, nem a teljesség igényével!

A bejegyzésben a világhálón fellelhető információk alapján állítottam össze az anyagot, valamint saját gondolatokat, tapasztalatokat is hozzáfűztem.
Sok magyar vonatkozású oldalt is vizsgáltam. Ezeken a [vingcsun] eredettörténete ugyan megtalálható, azonban a formagyakorlatok történetével érthetetlen módon egyik sem foglalkozik, de sajnos a formagyakorlatról is minimális információt ismerhet meg az olvasó. Tapasztalat, ez bizony az edzések keretében sem bővül jelentősen, pedig a mesterek, az oktatók „hitelesen” mesélhetnének a tanulóknak.

Fontosnak tartom már itt, előre felhívni mindenki figyelmét, hogy az alábbi bejegyzés, a SNT története, ahogy fentebb említettem, a világhálón fellelhető információk alapján került összeállításra, ezért nem hivatalosan elfogadott történet, vagyis egy feltételezett (hipotetikus) leírat, az én megközelítésem szerint elfogadható változat, amivel természetesen nem feltétlenül érthet egyet az olvasó.
A gyűjtőmunkához felhasználtam a Google keresőt, és a Google fordítót is, majd a rendelkezésre álló információkat egybefűztem, kiegészítve saját gondolataimmal, ami különösen az RTU-hoz kapcsolódó leírásnál érhető tetten.
Megjegyzem korunk áldásos, vagy áldatlan találmánya, az internet meglehetősen kevés információval szolgált a forma történetével kapcsolatban.

Siu Nim Tau

A Siu Nim Tau a Wing Chun első, egyben alap formagyakorlata.
A név jelentése többféleképpen fordítható: „kis gondolat”, „kis képzelet” vagy „kis ötlet”.
A források szerint, a „nim” jelentése azonban nem csak egyszerűen gondolatot jelent, utalhat a szándékra, figyelemre és mentális irányításra. Már a forma elnevezése is arra enged következtetni, hogy a forma nem pusztán technikai mozdulatsor, hanem a test, a figyelem és a szándék összehangolásának gyakorlata, így a SNT fordítható mint: „kis szándék” is!

Egyértelműen kijelenthető, hogy a SNT története nem választható el a Wing Chun eredettörténetétől. A korai időszakra vonatkozó ismeretek jelentős része szájhagyományból, későbbi mesterek visszaemlékezéseiből és az egyes Wing Chun-vonalak által továbbadott hagyományból gyúrható egyebe, ezért a Siu Nim Tau történetéről kétféle módon beszélhetünk: egyrészt a tradicionális eredetmondákból ismertethetjük meg, másrészt megvizsgálhatjuk azt a történeti fejlődést, amelynek eredményeként a ma ismert forma kialakult.
A forma történetének megismeréséhez, vissza kell nyúlni a [vingcsun] eredettörténetéhez, érintenünk kell olyan eseményeket, amelyek nem konkréten a formagyakorlat történetét képezik, de ahhoz, hogy következtetéseket le tudjunk vonni, foglalkoznunk kell velük.

Egy közismert legenda: a Shaolin öt mestere

A Wing Chun egyik legismertebb legendája a „Shaolin öt öregjének”, illetve „öt mesterének” története.
A hagyomány szerint a Qing-dinasztia idején a déli Shaolin-kolostort a császári erők elpusztították. Az öt kiemelkedő tudású mester: Ng Mui, Jee Sin Sim See, Fung Dou Duk, Miu Hin és Bak Mei az ostromot, a pusztítást túlélte; végül menekülniük kellett.
A történet szerint az öt mester a korábbi Shaolin-harcászat tapasztalatait felhasználva egy hatékonyabb, közvetlenebb harci módszer kialakítására törekedett, amit már a kolostor falain belül megkezdtek.
A régi történetekből ismert, hogy a tradicionális Shaolin-rendszerek elsajátítása hosszú éveket igényelt, miközben az ellenállásban részt vevőknek gyorsan alkalmazható harci tudásra volt szükségük. Az új szemlélet ezért elhagyta a nagy ívű, látványos és akrobatikus mozgásokat, és a közvetlen, rövid, hatékony technikákra helyezte a hangsúlyt.

Ebben a történetben különösen fontos szerepet kap Ng Mui buddhista apáca. A legenda szerint egy daru és egy kígyó küzdelmét figyelve, olyan elveket ismert fel kifejezésmódjának mozgásrendszeréről, amelyek később egy új harci rendszer alapját képezték: az erő elvezetése, a megfelelő szög alkalmazása, a középvonal védelme, a közvetlen támadás és a nagy fizikai erő nélküli hatékonyság mind olyan elvek, amelyek a későbbi Wing Chun szemléletével jól összeegyeztethetők lettek.

Ng Mui a hagyomány szerint ezt a tudást egy Yim Wing Chun nevű fiatal nőnek adta át.

Az új rendszer hatékonyságára jellemző (akkor még nem volt neve!), hogy amikor Yim Wing Chun egy nála fizikailag erősebb férfi fenyegetésével került szembe, a Ng Mui-tól tanult új harci módszer, amely nem a nyers erőre épült, képessé tette, hogy legyőzze a férfit. A legenda szerint sikeresen alkalmazta az új rendszert, amit majd férje, Leung Bok-chao is megtanult tőle.
A későbbi hagyomány ebből vezeti le a Wing Chun elnevezését is.

Eddig a legenda. Fontos hangsúlyozni: ez az a legenda nem tekinthető bizonyított történelmi ténynek.

Visszatérve a SNT történetére, nem tudni olyan korabeli dokumentumról, amely bizonyítaná, hogy Ng Mui már akkor létrehozta volna a Siu Nim Taut, vagy hogy Yim Wing Chun már a ma ismert formát gyakorolta.
Az „öt Shaolin mester” története sokkal inkább a dél-kínai harcművészetek hagyományának és a Qing-ellenes ellenállás mitológiájának részeként értelmezhető.

Az eddig leírtakból látható, hogy a [vingcsun] egy korai változata már létező harci rendszer volt, azonban nem lehet biztosan kijelenteni, hogy a Ng Mui harci módszere ugyanaz volt, mint korunk [vingcsun] rendszerei.
És végül az is nagy biztonsággal kimondható, hogy a Siu Nim Tau forma akkor még nem létezhetett, és NEM egyidős a [vingcsun]-nal.

A Siu Nim Tau megalkotásának első jelei

A SNT pontos keletkezési időpontját tehát ma nem ismerjük. Nem rendelkezünk olyan 17–18. századi írásos forrással, amely név szerint említené a formát.

A történetileg biztosabban azonosítható korszak a 19. század. Ekkor jelenik meg a [vingcsun] történetében Leung Jan, aki Foshan egyik legismertebb harcművésze volt. A hagyomány szerint Wong Wah-bo és Leung Yee-tai tanította, és Leung Jan később maga is továbbfejlesztette, rendszerezte a megszerzett tudást.

E ponton azonban ismét fontos különbséget tenni hagyomány és bizonyíték között, mert még ebből az időből sem maradt fent olyan dokumentum Leung Jantól, amely a SNT-t a mai formájában rögzítené. Ezért nem tudjuk pontosan megmondani, hogy a Leung Jan által gyakorolt forma minden részletében megegyezett-e a mai SNT-val.
Ezt a bizonytalanságot erősíti sok [vingcsun] irányzat története is.
Leung Janhoz olyan [vingcsun] változatot is kötnek, amelyben a későbbi három klasszikus forma – Siu Nim Tau, Chum Kiu és Biu Tze – nem ugyanabban a formában jelenik meg. Ez arra utalhat, hogy a [vingcsun] formagyakorlat rendszere a 19. században még nem volt minden vonalon teljesen egységes.

Leung Jan – Chan Wah Shun – Yip Man

A történet később már sokkal jobban követhető. Leung Jan egyik ismert tanítványa Chan Wah Shun volt, aki a 20. század elején továbbadta a Wing Chun tudását tanítványainak.
A fiatal Yip Man is az ő tanítványává vált, majd Chan Wah Shun halála után Ng Chung-so irányítása alatt folytatta tanulmányait.

A Siu Nim Tau ebben a folyamatban fokozatosan egyértelműen meghatározott alapformává vál(hatot)t. Yip Man Hongkongban az 1950-es évektől szélesebb körben kezdte tanítani a Wing Chunt, és ekkor már a rendszer három fő formája – Siu Nim Tau, Chum Kiu és Biu Tze – jól elkülönülő szerkezetet alkotott.
A 20. század közepétől már egyre több közvetlenebb bizonyíték áll rendelkezésünkre. Különösen fontos Yip Man 1972-ben készült filmfelvétele, amelyen maga mutatja be a Siu Nim Taut. Ez már közvetlen vizuális forrás arról, hogyan hajtotta végre a formát a modern Wing Chun egyik legfontosabb mestere.

A Siu Nim Tau története tehát két szinten értelmezhető.
A hagyományos legenda szerint a forma gyökerei a déli Shaolin öt mesteréhez, elsősorban Ng Muihez vezetnek vissza, bár hiteles feljegyzés nem tesz említést a formáról.

A történetileg óvatosabb megközelítés szerint azonban a Siu Nim Tau pontos eredete nem bizonyítható a 17–18. századig. A közvetlen bizonyítékok hiányosak, és a ma ismert forma kialakulásának pontos útja Leung Jan és a későbbi mesterek korszakában sem rekonstruálható teljes bizonyossággal.
Ami biztosabban látható, hogy a 20. századra a Siu Nim Tau már a [vingcsun] meghatározó alapformájává vált, Yip Man nagymester rendszerében pedig világosan meghatározott helyet kapott.
Innen terjedt el világszerte, miközben az egyes mesterek és irányzatok saját hangsúlyaik szerint tovább alakították, formálták.
Így a Siu Nim Tau története nem csupán egy régi formagyakorlat története. Egyben annak története is, hogyan alakult át egy harci tudás formává, módszerré és mozgásrendszerré.

Talán éppen ez adja a SNT valódi jelentőségét: nem az a legfontosabb kérdés, hogy minden egyes mozdulata változatlanul visszavezethető-e egy legendás shaolini eredetre, hanem az, hogy az évszázadok során milyen módon őrizte meg és adta tovább azt az alapgondolatot, amely a [vingcsun] lényegét jelenti: a hatékonyságot nem feltétlenül a nagyobb erő, hanem a jobb struktúra, a megfelelő szög, a közvetlenség, az időzítés és a tudatos testhasználat teremti meg.

Idáig érve az olvasóban hiányérzet alakulhat ki, hiszen konkrét információt nem igen tudhatott meg a témában. A bejegyzés inkább tűnhet a [vingcsun] eredettörténetének, ami néhány epizód bizonyos részleteit bontja ki.

A SNT történetéről korunk igényeinek megfelelő bizonyíték Yip Man nagymester bemutatásában érhető el, első igazán hiteles forrásnak!

A legkorábbi, Siu Nim Tau-t is tartalmazó filmfelvételként több forrás az 1967-es felvételt említi meg Yip Man (Ip Man) bemutatásában. A felvételt egy 8 mm-es kamerával rögzítette, a nagymester egyik tanítványa, Tang Sang.
A teljesen jól dokumentált film, Yip Man életének végén készült. Egy másik információ, egy másik felvétel, ami 1972-ből származik, amelyen a Siu Nim Tau-t, Chum Kiu-t és Muk Yan Jongot rögzítették.
Létezik még egy egy érdekes adat, miszerint Bruce Lee 1967 körül felvetette a mester bemutatásában a formákat ugyancsak egy 8 mm-es kamerával, de Yip Man ezt állítólag visszautasította.

Yip Man nagymester tanítványai végül 1956 környékén elhagyva mesterük iskoláját saját útjukra léptek.
Lok Yiu 1959-ben, William Cheung 1965-ben, Leung Ting 1967-ben, Wong Shung Leung 1969. május 10-én saját iskolát nyitottak.
Az 1950-es évektől tehát a Yip Man-tanítványok megkezdték saját iskoláik megnyitását, ami az 1960-as években általánossá vált.
A tanítványok irányzataiban később jelentős különbségek kezdtek megmutatkozni a formagyakorlatok tekintetében.

A Siu Nim Tau fejlődése

A rendelkezésre álló hagyományok alapján valószínűbbnek tűnik, hogy a SNT nem egyetlen pillanatban „született meg”, hanem hosszabb fejlődési folyamat eredménye.
A korai dél-kínai harcművészetekben számos olyan forma létezett és létezik, amely stabil állásban, ismétlődő kézmozdulatokkal és koncentrált testmunkával fejleszti a gyakorlót. A Hung Gar, a Bak Mei, a Fehér Daru és más déli stílusok formagyakorlataiban is találhatunk bizonyos szerkezeti és biomechanikai párhuzamokat.
Ez azonban nem bizonyítja, hogy a Siu Nim Tau közvetlenül ezek valamelyikéből származik. Inkább azt mutatja, hogy a dél-kínai harcművészetek között létezhetett egy közös technikai és gyakorlási kultúra, amelyben a stabil alapállás, a teststruktúra, a rövid erőkifejtés és a hatékony kézhasználat fontos szerepet kapott.

Pár mondat erejéig megemlíteném a foshani Yong Chun-t irányzatot. A Yong Chun valójában a Wing Chun, csak egy más nyelvjárásban. Lényeges különbségek vannak az eredettörténetében, és a SNT végrehajtásában is, ami a forma történetének egy érdekes szála.

Korunk Siu Nim Tau változatai

A SNT változatok korunkban gombamód szaporodtak, szaporodnak.
Mostanra, a forma története azért válik követhetetlenné, mert az ősi legenda szegényes információival ellentétben, napjainkban az információ özön, a sok változat létrejöttének végig követése időrendben szinte lehetetlen.
Az idők során már azt is nehéz megmondani, hogy egyáltalán melyik forma illeszthető be a forma történetébe, mint hiteles változat, és melyik nem.

Itt értünk el a Wing Chun AKR Rendszerezett Testtudati Útmutatójához (RTU), amire én egy újabb SNT változatként hivatkozom, figyelmen kívül hagyva, hogy a mostani [vingcsun] mesterek milyen véleményt fogalmaz(ná)nak meg ezzel kapcsolatban.
A RTU-t nem tartom hiteles, a tradicionális stílusok SNT halmazába beilleszthetőnek, de talán mint „szabad stílusú” forma van létjogosultsága.
Ugyanakkor a saját felfogásom szerint a RTU egy Siu Nim Tau változat!

A forma további, részletes ismertetése egy későbbi bejegyzés témája lesz!

A Siu Nim Tau feltételezhető történetét, e mostani bejegyzésemet itt zárom.
Ha a kedves olvasó idáig olvasta, és nem ért egyet a történettel, szívesen fogadok új gondolatokat, információkat, amit a megfelelő helyre beillesztek.

Vissza a Siu Nim Tau menübe

A képek forrásai:
buddhaweekly.com
Donnie_Jen_youtube.com
kwokwingchun.com
ukwingchun.com
wingchunholland.nl
wingchunjourney.co.uk