Számtalan stílus magyarázza nem kevés büszkeséggel, hogy a rendszerükben léteznek ilyen módszerek! Érdekes téma, amit úgy gondolom, ha nem is a teljesség igényével, de érdemes körüljárnunk!
A [vingcsun] edzésen hallottam, amit nem saját szavaimmal, hanem egy honlapon leírtak idézésével, mondok el: „a stílus soha nem fajult versenysporttá, továbbra is megőrizte azon technikáit, melyeket egy szabályozott küzdelemben (ringben) soha nem lehetne használni. Ezen technikák egy utcai küzdelemben, ahol se bíró, se orvos, se senki más nem állítja le a küzdelmet és a második helyezett nem ezüstérmet kap, hanem örül, ha valaha is felgyógyul, életmentőek lehetnek. A Wing Tsun küzdő – szükség esetén! – teljes természetességgel támadja ellenfele szemét, torkát, lágyékát, gerincoszlopát és az ezt lehetővé tevő technikákat rendszeresen gyakorolja is.”
Az az igazság, bizony megvan az esélye, hogy a „versenysporttá” fajult karate, cselgáncs, ökölvívás is alkalmas véletlenül, vagy akár szándékosan az utcán az élet kioltására!
Azt is hallottam, hogy a Biu Tze-re (BT) halálos technikákat is tartalmaz.
Ha ez így van, elég nagy felelőtlenség közkézre engedni.
Mondhatni, hogy aki nem ismeri a BT-t („A Biu Tze nem megy ki a házból”), mert csak a mesterek gyakorolják, és aki nem az, nem tudja használni.
No de a formagyakorlat mindenki által elérhető, megtanulható. Mi történik, ha valaki véletlenül, tudtán kívül egy mozgássor olyan értelmezését alkalmazza, amivel kioltja gyakorlótársa életét, vagy egy támadó életét?
Kezdjük a titkos technikákkal. Mik azok a titkos technikák?
A mondás szerint az már nem titok, amit két ember tud.
Tehát csak az a technika titkos, amit egyetlen ember ismer? Ha a mondást szigorúan vesszük, akkor ez így igaz. De ez akkor azt is jelenti, hogyha egy ember ismeri, és soha senkinek nem mutatja meg, akkor azt ő nem is gyakorolja, és ebből az is következik, hogy nem tudja magabiztosan alkalmazni.
És ha azt sem akarja, hogy illetéktelenek véletlenül megismerjék, nem is alkalmazza.
Már pedig az a technika, amit nem gyakorolnak, az előbb-utóbb a feledés homályába merül: elvész!
A fenti gondolatmenet elég sarkos, mert valójában a titkos technikákat csak a beavatottak kisebb köre, csoportja azért ismeri. Így máris gyakorolhatók a mozgások.
A titkos technikák halálosságának a mértéke pedig az elsajátítás szintje, az alkalmazás gyakorisága, a befektetett erő függvénye.
Vajon a beavatottak száma folyamatosan csökken? Elvégre a halálos technikák gyakorlásával egy idő után csak egy maradhat!
Komolyra fordítva a szót…
A halálos jelző viszonylagos, mivel halálos, azaz halált okozó technika, módszer, nagyon sok minden lehet! Egy Egyenes ütés lehet halálos is, amennyiben kioltja az ellenfél életét. Mégsem szokták a halálos technikák közé sorol. Ez igaz minden támadó mozdulatra, vagy akár védekezésre is. A halálos jelző leginkább marketing fogás…
Már ebből egyértelmű, hogy a technika halálos voltát nem valamilyen besorolás, valamilyen halálos technikák gyűjteménye, esetleg formagyakorlata fogja egységbe.
Hogy halálos, vagy sem egy technika, azt mindig a végkimenetele utólag határozza meg. Az alkalmazott technikák veszélyessége inkább attól függ, hogy milyen célpont ellen alkalmazzuk!
A harcművészetekben nagyon sok halálos (kimenetelű) technika van.
Titkos technikák pedig nincsenek.
„A magas szintű technikák olyanok, mint a hegycsúcsok, melyeket köd borít. Te nem látod őket, mégis ott vannak.”
(Yip Man)
Ebben van igazság, és ha ez így van, akkor a köd azért lassan eloszlik, vagy megmászva a hegyet láthatóvá válik amit a homály eltakar, s ha sokat gyakoroljuk a formagyakorlatokat, elmélyedünk a miértekben, merünk kételkedni, kérdéseket feltenni, keressük a válaszokat: a „titkokra” fény derül!
A képek forrásai:
mafab.hu
thai-box.hu
wingchunjourney.co.uk
Egy gondolat a “Titkos, és halálos technikák”