A világban elterjedt fogalom a kókler, még a harcművészek körében is, amit általában arra értenek, ha valaki nem ért valamihez. A harcművészetekkel foglalkozók megítélésem szerint, amikor a kókler jelzővel illetnek valakit, gyakran egy másik fogalom, a kontár jelentését is egyszerre értik alatta.
A kókler fogalom jelentését az arcanum.com oldal az alábbiakban határozza meg, amit én, a bejegyzésemhez kapcsolódóan kicsit rövidebben ollóztam ide be.
- Vásári komédiás, mutatványos.
- (átvitt értelemben) Másokat hamis módon, szemfényvesztő fogásokkal magának megnyerő személy.
Ide illeszteném be ugyancsak az arcanum.com oldaláról a kontár fogalom jelentését, amit még értenek a kókler fogalom alatt, ugyancsak lerövidítve.
A kontár főnév és melléknév is.
I. főnév -t, -ok, -ja
- A mesterséghez nem értő, rossz munkát végző iparos.
- (átvitt értelemben) valamihez nem értő, abban járatlan, ügyetlen ember.
- (történettudomány) Nem céhbeli iparos. (A céhek üldözték a kontárokat.)
II. melléknév (-ul), -abb - Olyan, akiből hiányzik a hozzáértés, aki nem tud valamit szakszerűen megcsinálni. Kontárul fog valamihez
- Olyan, aki szakképzettséget nem szerzett, aki a mesterségéhez előírt formai kívánalmaknak nem felel meg, vagy nem tagja a mesterségbeliek érdekközösségének. Kontár iparos.
Ezekkel (kókler és kontár) olyan személyre utalnak, aki nem ért a harcművészethez, aki semmit nem tud, akinek nincs képesítése, nincs világszerte ismert nagymestertől, nagymester által elismert mestertől diplomája, aki nem az eredeti(?) irányzatot képviseli, tanítja.
A harcművészetek történeteibe bepillantva, azokat vizsgálva, azt kell hogy mondjam, igen sok „kókler” borzolta fel kora harcművész társadalmának kedélyállapotát.
Közülük néhány, rövid kis jegyzettel!
(1584–1645)
Stílusa a Niten Ichi-ryu („Két Ég Iskolája” – kétkardos stílus)
Elutasította a hagyományos iskolák szigorú rendszerét, saját útját járta. Egyes kortárs mesterek lenézték, mert nem tartozott hivatalos iskolához.
Harci stílusa rendkívül gyakorlati, rugalmas és „piszkos” volt a kor elegáns kenjutsu stílusaihoz képest.
Mára legendás figura, de életében inkább félelmetes, mint tisztelt volt.
(1872–1958)
Modernizálta a Kendót, Iaidót. Ő volt az egyik első, aki a tradicionális kardművészetet sporttá formálta.
A konzervatív mesterek elutasították az ilyen irányú újításokat, különösen a szabályok és védőfelszerelések miatt.
A modern kendó egyik atyjának tekintik, ám életében sok kritika érte.
(1883-1969)
Az Aikido alapítója
Igaz, ma már elismert, Ueshiba kortársai (például a jiu-jitsu mesterek) sokáig nem értették, vagy nem fogadták el az Aikido filozófiai és spirituális megközelítését.
Túl „lágynak”, túlságosan „belsőnek” tartották a kor stílusaihoz képest.
Oyama, Kyokushin Karate alapítója volt, és sok kritika, támadás érte, főként az új irányzata megjelenésekor. Később nagy tisztelet övezte, bár a stílusa sokakban ellenérzéseket váltott ki.
(1940-1973)
A Jeet Kune Do alapítója
Bruce Lee sok hagyományos harcművészeti szabályt és formát elvetett. Úgy vélte, hogy a kőbevésett, merev harcművészeti rendszerek akadályt görgetnek a fejlődés útjába.
A tradicionális kungfu-közösségek sokáig nem tartották „valódi” stílusnak a Jeet Kune Do-t, mivel szerintük a különféle rendszerek elemeiből önkényesen nem lehet egy működőképes rendszert felépíteni.
A kínai mesterek egy része nem nézte jó szemmel, hogy Bruce Lee idegeneket, nem kínaiakat is tanított kínai harcművészetre.
(1940- )
A Traditional Wing Chun (TWC)
William Cheung Yip Man mester tanítványa volt, majd később a TWC rendszert saját változataként tanította.
Sok más Wing Chun mester vitatta, hogy Cheung vajon valóban azt a rendszert tanította, amit Yip Man adott tovább neki.
Stílusa ellentmondásosnak számított a Wing Chun közösségen belül.
Az élet számos területéről meríthetnénk példákat, ami azt bizonyítja, hogy az újítások annak köszönhetőek, hogy valaki mert szakítani a hagyományokkal.
Sok új stílus eleinte ellenállásba ütközik, mivel megszegi a hagyományokat, vagy más szemléletmódot képvisel, de előbb-utóbb mégis elismertté vált, válik, válhat.
Youtube videókat vizsgálva – maradva csak a [vingcsun] irányzatok mezsgyéjén – ezeket az irányzatokat összevetve, bizony sok a különbözőség, annak ellenére, hogy nem egy alapító mester eredetiként hivatkozik a saját rendszerére, irányzatukat sokan Yip Man nagymestertől eredeztetik.
Az érdekesség az, hogy ha Yip Man nagymester formagyakorlatait vesszük alapul, már az ő közvetlen tanítványai sem azt mutatják be, amit magától a nagymestertől láthatunk. Változtattak a formán! Hol a mozdulatok tartásában, hol a mozdulatok sorrendjében.
Csak a [vingcsun] világában szemezgetve, azt tapasztaljuk, hogy pont ezekben az irányzatokban, találjuk a legtöbb olyan mestert, aki saját stílust oktat (saját utat jár!), de az általa oktatott rendszer, bizony eltér attól, amit a mesterétől tanult.
Megjegyzem, azért igen sok [vingcsun] irányzat van, amit látva, felszisszen az ember!
Vajon a [vingcsun] mesterei valamennyien kóklerek lennének?
Yip Man tanítványai: Lo Man-kam, Gary Lam, Chu Shong-tin, Leung Ting, Wong Shun Leung…
Ők valamennyien módosították az autentikus irányzatot!
Az említett mesterek természetesen tiszteletet érdemelnek, ám ennek ellenére tény, hogy a stílusuk sok jellemzőjében eltér tanítómesterükétől, kungfu testvéreikétől.
Közülük sokan formálták át a tanult stílust
A Wing Chun történetét magam is, a kezdetektől, Ng Mui Shaolin papnőtől Yip Man nagymesterig ismertettem az oldalamon, ami ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ez a vonal az egyetlen!
A leírásomban említésre kerül Foshan, Leung Jan mester történeténél, ám sokan nem szokták megemlíteni. Foshan (Fatshan) tartományban gyakorolt Yong Chunt stílus igen népszerű, és sokan keresik fel manapság is. De nem beszélnek a Shaolin Wing Chunról sem.
Ezek ugyanúgy részei a [vingcsun] történetének, és ha megnézzük ezeknek a rendszereknek a formáit… nagyon nem hasonlítanak Yip Man nagymester formagyakorlataira.
Nem tudjuk azt sem, hogy maga Ng Moi vándorlásai során, kinek tanította még harcművészetét. Nehéz elképzelni, hogy Yim Wing Chunon kívül mást nem oktatott. Vagy azt sem tudjuk, hogy például Leung Jan kiknek adta tovább a tudását, és ők tovább vittek-e egy új vonalat!
Számos harcművészeti stílus, irányzat alakult ki az évszázadok során. Néha két állat viadalának volt köszönhető – és volt ott valaki, aki megfigyelte azt – néha egy mester találkozott más harcművészeti irányzattal… majd megreformálta a saját rendszerét!
Stílusok keletkeztek, de valójában nehéz eldönteni, hogy egy rendszer kialakulása után maradandó, vagy sem.
Azt sem fogjuk megtudni, hogy hány stílus veszett el, mert az alapítómesternek nem volt lehetősége továbbadni a tudását. Esetleg azért veszett a feledés homályába, mert a művelői meghaltak.
Kiemelnék egy jelenséget, amit a modern kor hozott el a harcművészetek világába!
Az internetnek, az információ áramlásnak köszönhetően az emberek hamar elérnek tartalmakat, így lehetőség van összehasonlítani a látottakat, sőt kipróbálni azokat.
Ne felejtsük el, hogy számtalan sporttal, testneveléssel foglalkozó szakirodalom is elérhető! (Sajnos sok harcművész alul értékeli ezeket, és annak adnak hangot, hogy az ősi mesterek tudása magasabb szintű…)
Nagy az esély arra, hogy egy-egy jó képességű ember átlátva egy-egy harcművészeti rendszer gyengeségeit, erősségeit, megszűrve azokat, saját rendszert dolgozzon ki.
Lehetősége, joga van (szabadalmilag csak a stílusnevek védhetők le!) a hasznosnak gondolt módszereket saját adottságainak megfelelően alakítani!
A kialakított rendszer életképessége felett, a gyakorlati alkalmazás fog ítéletet mondani.
Eljöhet az a korszak, amikor az emberek már saját harcművészeti módszert alakítanak ki, sajátítanak el, ami a meglévő tradicionális rendszerek stílusjegyeit is magukban hordozzák.
Emellett megmarad a lehetőség, hogy valaki egy autentikus irányzatot válasszon, és azt gyakorolja.
Bizonyára sejthető, mire szeretném felhívni a figyelmet. A kókler mindig az, akire rámondja egy harcművészeti közösség, egy szervezet vezetője, nagymestere, mestere, hogy az.
Ennek megvan az oka, hiszen érdek fűződik hozzá: nem szeretnék, ha egy másik mester konkurenciát jelentene számukra.
Egy másik szemszögből vizsgálva, a harcművészeti irányzatok tulajdonképpen úgy fejlődtek, sőt néha úgy jött létre egy-egy új stílus, irányzat, hogy valaki mert belevágni, és szakítva a hagyományokkal, az eredeti irányzatot a maga igényei szerint átalakította.
Összegezve, néhány mondatban:
Nem tudjuk, hogy Ng Mui kit tanított, és ha tanított, az a mester milyen vonalon vitte tovább a stílust.
Oyama mester mert belevágni, és elismertette a világgal a Kyokushin karate nagyszerűségét, létjogosultságát.
Bruce Lee-nek igaza volt, hogy a tradicionális stílusok saját maguknak szabnak gátat, és saját fejlődésüknek szabnak határt.
Mindez számomra azt a következtetést engedi levonni, hogy a sok szélhámos mellett akadnak olyan „kóklerek”, akik tehetségüknek köszönhetően működőképes harci rendszereket alkotnak meg.
Végül nem szeretném megkerülni velem kapcsolatosan a kókler jelzőt!
Kókler vagyok, vagy sem?
Mint fentebb említettem… az én gondolkodásmódom életképessége fölött is, a gyakorlati alkalmazhatóság mond ítéletet.
Merjen bárki belevágni, megismerni az AKR gondolkodásmódját! Próba nélkül kijelenteni legyintve: „ez hülyeség…” meglehetősen elhamarkodott!
Meglehet, egy lehetőséget szalaszt el a felületes érdeklődő. Buzdítok mindenkit, hogy olvassa el az oldalon található bejegyzéseket. Ha hasznosat talál, építse be a saját rendszerébe!
Ha a kedves olvasó érdekesnek tartja a leírt gondolatokat, keressen bátran! Az értelmes párbeszéd, egymás gondolatainak megismerése mindenkit előrevihet!
A képek forrásai:
correiobraziliense.com.
depositphotos.com
en.wikipedia.org
erdekesvilag.hu
facebook.com
hu.wikipedia.org
ketrecharc.hu
vi.m.wikipedia.org
