A különböző [vingcsun] irányzatok mesterei iskolájuk népszerűsítésében, kezdő csoportok indításakor gyakran hangoztatják, hogy a [vingcsun] akár három év alatt, akár nyolctól nyolcvan éves korig, bárki számára elsajátítható!
Az alábbi írásomban nem akarom leminősíteni egyik harcművészeti stílust sem!
Egy harcművészet értékét nem hiszem, hogy meg lehet határozni, abból, hogy egy küzdő milyen eredményeket tud felmutatni.
Abból, hogy egy harcos: Bruce Lee kiváló volt, nem jelenti azt, hogy a [vingcsun] a legjobb! Bruce Lee más stílusban is kiváló küzdő lett volna. Ő a Wing Chunt választotta.
Mike Tysont nem tudom elképzelni, csak ökölvívóként.
De az általuk elért kiváló eredmények nem igazolják sem a [vingcsun]-t sem az ökölvívást, mint a legjobb küzdelmi rendszer. Az említett személyek a választott stílust eszközként használták. Ők is, ahogyan mindenki más, olyan stílust választottak, ami egyéniségüknek a legmegfelelőbb, azt rendszert ami testi, és lelki adottságaikhoz a legjobban passzolt.
Masutatsu Oyama, a Kyokushinkai karate megalapítója mondta: „A harci művészetek útja ezer nap tanulás után kezdődik és tízezer nap tanulás után éri el a csúcsot.”.
Az ezer nap, az körülbelül három év, ami a Kyokushinkai karatéban azt jelenti, hogy egy karateka, ha rendszeresen jár edzésekre, akkor az 5. kyu-ra vizsgázhat le, és sárga öves lehet, középhaladó szint elején jár.
A Wing Tsunban ez körülbelül 6-7. tanulófokozatot jelent.
(Sajnos a harcművészetek elüzletiesedett világában, manapság gyakori, hogy hamarabb elérnek a harcművészetek gyakorlói „erre” szintre!)
Általánosan igaz, hogy bármibe belefog az ember, egy viszonylag rövid, olyan három év alatt megtanulható az adott dolog. Talán nem véletlen, a szakmunkásképző intézetek is három éves időtartamban tanítják a különböző szakmákat.
Ezer nap! Innentől számítva a tízezer nap, ami olyan 27-30 év rendszeres gyakorlással eltöltött időszakban a harcművész eljuthat a nagymester fokozatokig.
De mire elég ez a három év?
Féligazság, hogy a [vingcsun], de más stílus is rövid idő alatt megtanulható. A három év annyira elég csupán, hogy rálátást szerezzen a gyakorló, hogy kezdje felismerni, a harcművészeti rendszer működését, hogy az addig megszerzett tudásra a későbbiekben építkezni tudjon.
Természetesen sok elmélkedés, sok munka, gyakorlás következménye lesz, hogy valaki ténylegesen elérjen a csúcsra.
Azt is figyelembe kell venni, hogy bármilyen stílusról, azon belül irányzatról beszélünk, a közös nevező egyik eleme: az ember; annak anatómiai, biológiai adottságai körülbelül ugyanazokat a lehetőséget biztosítják a tanulók számára. Amiben eltérések tapasztalhatók, az az egyéntől függ: a hozzáállás, a tárgyi tudás, annak felhasználásának képessége: az intelligencia. Ez utóbbi rövidítheti a tanulásra fordított időt.
Fel szokták hozni a [vingcsun] védelmében, hogy míg a karatéban sok formagyakorlat van, addig a [vingcsun]-ban csupán három (No meg a Fabábú forma, a [csiszau] sorozatok!).
Az igazság az, hogy a formagyakorlatok elsajátításának módszere, azok megközelítési módja más, de mivel az életben adódó támadó szituációk bármelyik stílus gyakorlója ellen ugyanúgy megtörténhetnek, arra azoknak egy megfelelő válasszal kell előállni. És a válaszok megtalálhatóak a stílusokban!
Aki nyitott szemmel jár, hamar meggyőződhet róla, ha megfigyeli, és összeveti a [vingcsun] értelmezéseket, a karate bunkai, vagy bármelyik stílus módszereivel, megtalálja a „rokon” mozdulatokat.
Lehet azt mondani, hogy semmi hasonlóság, de ugyanúgy elmondható, hogy bizony nagyon gyakran ugyanarról a technikáról beszélünk!
[vingcsun]-ban mondják: kevés számú technika van…
Kevés számú technika az ökölvívásban van!
A támadások kis erővel elháríthatók…
Sajnos, még ebben is az ökölvívás jeleskedik! Az elhajlásoknál kisebb erővel védekezni, azzal az egyszerűséggel, eleganciával, ahogyan ők csinálják, nem igen lehet.
Nyolctól nyolcvanéves korig bárki számára elsajátható!
Igen, és nem!
Nagyon sok múlik a testi, és szellemi adottságokon. Ezek tekintetében igaz, akinek megadatott a képesség, az meg tudja tanulni hamar (három év), viszont ez bármelyik stílusa igaz.
Ezzel kapcsolatban csak azt említeném meg, hogy sok karate stílus megkülönböztet gyermek, és felnőtt fokozatokat. Van különbség! És bizony ezek figyelembe vételével kell megítélni az eltöltött idő függvényében a tudásszinteket is. Mindemellett a gyerekek képességeit figyelembe véve, számukra egészen másféle oktatási módszert kell alkalmazni.
A nők számára a leghatékonyabb, mivel nő fejlesztette ki!
Ne felejtsük el, hogy miután Ngi Mui kifejlesztette harci rendszerét, tovább adta Yim Wing Chunnak, onnantól csak ferfiakat említ a [vingcsun] története!
Egy másik írásomban ki fogok térni (ami saját vélemény!) a nőkre, akik között akadnak kiváló tehetségek, kiváló harcművészek igen nagy számban, de már hasonló súlycsoportban, korosztály tekintetében, nem fognak úgy teljesíteni, mint a férfiak. Ez tény!
És már hallom is a felhördülést!
Távol áll tőlem a hímsovinizmus!!!
Végezetül, érdekességképpen az alábbi videók hozzávetőlegesen, néhány példában bemutatják, hogy középhaladó szinten milyen gyakorlatokat végeznek a harcművészek.
A képek forrásai:
freepik.com
okosmozgas.hu
p1life.hu
the-martial-way.com
vitalbalance.hu
