A [vingcsun]-ban a Chi sau (CS) gyakorlatokat olyan sajátosságként szokták megjelölni, ami egyedi, a stílushoz olyan adalék, ami jelentősen növeli a rendszer hatékonyságát! Ez részigazság, és a megértés hiánya következményekkel jár(hat)!
A CS megnevezést tapadókezekként szokták fordítani. Ez a fordítás sajnos mára rossz irányba vitte el a [vingcsun] gyakorlóit. A fordításból adódó félreértelmezéseknek a világhálón (youtube-on) számtalan tetten érhető bizonyítékai lelhetők fel.
A CS gyakorlás megjelenési formái széles skálán mozognak. A nagyon puha gyakorlási módszertől, a „Chi sau egy kemény játék” módszerig sokféleképpen oktatják, és bizonyítják a saját elképzelésük hatékonyságát.
Sajnos a magyarázatok nemes egyszerűséggel átugorják az érzékelés működését, és inkább a Mozgássorozatokra teszik a hangsúlyt.
Ez, ha megengedően állunk a témához, talán annyiban igaz, hogy a gyakorlatok elsajátításával az érzékelés – mivel az az ember veleszületett képessége – akkor is működik, ha tudjuk, értjük az elméletét, akkor is, ha nem. Maga az érzékelés képessége fejlődik.
Egy biztos, a mozgásszabályozás működésének megértése, felgyorsítja a képesség kifejlesztésére fordított időt!
A Tapadókezek tehát hatékony módszere a [vingcsun]-nak, az érzékelés folyamatának megértésével és a ráépülő gyakorlatok: Mozgássorozatok (Chi Sau szekciók) együttes alkalmazásával, tudatos fejlesztésével.
A CS-t szokták leegyszerűsített fogalmak bevezetésével is magyarázni. Ilyenek a bőrérzékelés, és bőrlátás (ez esetben én ezt a fogalmat mindig idéző jelek között említeném: „bőrlátás”), de hallani a ragadóskéz, tapadókéz fogalmakat is.
Így aztán látni, tapasztalni olyan gyakorlási módot, ahol a mozgás a végletekig puha, ami gyakran válik szétesővé, aztán ha hirtelen dinamikusan változtat valamelyik gyakorló, átesik a mozgás másik végletbe, merevvé válik.
És tapasztalható a nagyon kemény, nagy erőfelhasználással történő mozgás is, amit egy gyakorlott, ám dinamikusan változó tulajdonságú mozgással könnyedén meg lehet kerülni.
A tapadás félreértéséből adódóan, sokan próbálják tartani a kontaktust, nem gondolva annak veszélyére.
A CS működésére, az érzékelésre vonatkozóan, én Mozgásérzékelésként, ami alatt értem: látás, hallás, tapintás, kinesztézia, egyensúly… Ezek működése egy igen bonyolult folyamat. Nem lehet tehát a bőrérzékelésre redukálni, már csak azért sem, mert ez csak egy kis részlete, kis összetevője annak, ami a háttérben valójában működik.
A CS működéséről elmondható, hogy nem a [vingcsun] különleges sajátossága, hanem az ember veleszületett képessége, a mozgás érzékelesének összessége, s mint ilyen, valamennyi küzdelmi rendszer használja, ahol közelharc alakul ki. Használja az ökölvívás, az Aikdio, Gojo ryu, a karate, birkózás stb. – mindegyik a saját mozgásanyagának felhasználásával – de az ember tudtán kívül számtalanszor él mozgásérzékelés lehetőségével. Erre egyik bizonyíték, hogy teljes sötétségben is viszonylag jól uraljuk a mozgásunkat.
Jelen írásomhoz kapcsolódóan idézném egy barátom okfejtését a CS-val kapcsolatban. Ő szokta mondani:
„Tudod mi a [vingcsun] erőssége? A Chi sau! Tudod mi a [vingcsun] hátránya? A Chi sau!”
Érdekes érvelés, ellentmondásosnak tűnik, de való igaz, a félre értelmezett CS túlzott gyakorlása, sulykolása visszaüthet a valóságban.
Az igazság bizony középen van! Nem szabad elfeledkezni, hogy ami a módszer egyik előnye: a CS segítségével információt szerzünk az ellenfél mozgásáról, ám ugyanannyi információt adunk is, amit természetesen az ellenfél is felhasznál, független attól, hogy ismeri a szekciókat vagy sem.
A módszer megértése, annak felhasználása – a megértett módszeré! – azonban tényleg hatékony fegyver lehet a küzdelemben.
És még egy fontos gondolat!
A [vingcsun]-hoz nem kell nagy testi erő – szokták mondani.
Az a helyzet, hogy egy erős – nem egy kötött izomzatú ellenfél! – jelentősen gátolhatja egy gyengébb küzdő mozgását. Nagyon gyors, hatékony lábmunka, kiváló reflex mellett is nehéz megkerülni egy erősebb, dinamikus mozgással rendelkező ellenfél karjait, különösen akkor, ha az képzett, és a Mozgássorozatokat ismeri. Amíg ő egy rögzített pontban a fordulásaival csak szögeket vált, addig a gyengébb küzdőnek nagyobb utakat kell bejárni, az erősebb ellenfél körül, hogy más-más szögekből próbáljon támadni. S ha sikerül is, még mindig ott egy probléma, az új támadási szögből, egy hatékony, stabil állást kell kiépítenie, hogy megfelelő erejű támadást tudjon alkalmazni. Ez jelentősen megnöveli a mozgás végrehajtására fordított időt.
Ajánlom figyelmedbe a Mozgásellenőrzés (1. rész) és Mozgásellenőrzés (2. rész) oldalt!
A képek forrásai:
chisauclub.com.au
neurologiaikozpont.hu
wushutkd.wordpress.com
