Egy korábbi bejegyzésben ígértem, hogy írok arról, hogy mi a véleményem a női harcművészeti csoportokról, a harcművészetet gyakorló nőkről.
Biztosra veszem, hogy ezzel az írásommal eléggé megosztom az olvasóim táborát, de kérem, olvassátok végig!
Már most az elején leszögezem: NEM vagyok hímsoviniszta!!!
Tisztelem a nőket, és elismerem mindazt, amit tesznek, ahogyan helytállnak, pedig a sors, az élet hatalmas terhek elviselését szabta ki rájuk, és! Bírják!!!
Csakhogy nem egy utcai harc során!
Sajnos ebben a modern világban egymás ellen hangolják, egymásnak ugrasztják a férfiakat és nőket! És sok nő uszul, hagyja magát megvezetni, küzdenek egyenjogúságukért foggal-körömmel.
Nem veszik észre, hogy átverik őket. Nem veszik észre, hogy a férfi és a nő a törvény előtt egyenjogúak, a törvény előtt nincs különbség közöttünk.
Viszont a képességek tekintetében különbözőek vagyunk, aminek megvan az észszerű oka! Mivel mindegyik nemnek más-más feladatot szán a természet, így mindegyik nemnek a maga területén kell helyt állnia.
Nem folytatom ezt a gondolatot, mert ez a társadalom, a politika ingoványos területére vinne el.
Aki ezzel kapcsolatban kicsit több információt szeretne megtudni, még ha nem is kellő mélységben:
Nők és férfiak – avagy miben különbözünk és mire vagyunk kódolva?
(A képre kattintva, új lapfülön, erről olvashatsz!)
Nem kívánom elvenni a nők jogát attól, hogy harcművészetet tanuljanak. Miért ne tanulhatnának!
Az alábbi videó gyönyörű szépen megmutatja, hogy mire is képesek a hölgyek, milyen szintet érhetnek el kemény gyakorlással.
Annak, aki harcművészetet gyakorol jelentősen nőnek az esélyei, legyen az nő, vagy férfi.
Senki sem legyőzhetetlen,
de ha valakit megtámadnak az utcán, több eséllyel védheti meg magát, ha van valamilyen képzettsége, gyakorol valamilyen önvédelmet.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a legeredményesebben az önvédelemhez a futás járul hozzá, mert ha egy veszélyes szituációból, az első adódó alkalommal elfutunk, több eséllyel úszhatjuk meg a dolgot sérülés nélkül, mintha belemegyünk egy esélytelen küzdelembe egy erősebb, esetleg több ellenfél ellen. Egy kialakult dulakodásban elfáradunk, kifulladunk, és végül még elfutni sem lesz erőnk.
Kapcsolódó bejegyzés: Vadász és a préda
Nem értek viszont egyet azzal, ahogyan tálalják a harcművészetek oktatói, mesterei a nők számára a legyőzhetetlenséget, ami valójában illúzió.
Sajnos sok stílusban indítanak női csoportokat, és az edzések alkalmával elhitetik a velük, hogy képesek lesznek bárkivel felvenni a harcot, és győztesen kerülhetnek ki. Ez nem önbizalom, ez elbizakodottság, ami az oktatójuk bűne!
Egy ilyen iskolában azzal segítene a legtöbbet a mester, ha már az elején tényszerűen elmagyarázza a hölgyeknek, hogy CSAK az esélyeik nőnek egy utcai harcban, ha rendszeresen eljárnak az edzésekre. Nagy valószínűséggel megsérülnek, és örüljenek, ha csak ennyi bajuk esik. Amelyik hölgy ezek után marad, teszi ezt saját felelősségének tudatában, annak a mester nyugodtan taníthat technikákat.
Egy képzet női harcművész könnyedén győzhet egy férfi ellen, ha az történetesen laikus ezen a téren. Ha nincs képzettsége, a fizikuma gyenge, edzetlen… és csak alábecsülte a prédát.
Egy nőnek nem szabad megfeledkeznie azonban arról, hogy ha úgy érzi, hogy kicsik az esélyei a győzelemre, ha nem tud olyan erővel válaszolni, ami eltántorítja a támadót, hogy folytassa az agressziót, meglehet, hogy csak a támadó agresszivitását fogja növelni, és azt erősíti benne, hogy nincs mitől félnie.
És sajnos hiába, hogy a támadó a negatív szereplője az összecsapásnak, egy erőtlen válasz, egy gyenge ütés után, a támadó presztízskérdést fog kreálni a helyzetből, és nagyobb erővel, elszántabban fog támadni mint addig!
A képek forrásai:
japan-forward.com
semmelweis.hu
