Bátorítalak a tovább olvasásra, mivel az írás a [vingcsun] fabábúról szól!
Funakoshi Gichin mester életéről a fotójára kattintva, új lapfülön, a wikipedia oldalán olvashattok bővebben!
Funakosi Gicsin 11 éves korában kezdett okinavatét tanulni, ez a karate őse, Itoszu Jaszucune és Azato Jaszucune [illetve Ankó] mestereknél. 1906-tól az okinavai Sóbukai Társaság titkára. 1917-ben meghívásra Kiotóba utazott, ahol már bemutatta a karatét. 1922-ben Tokióban tartott saját rendszeréből bemutatókat, amit terjeszteni is kezdett. Első saját dódzsóját költői álnevével, „Sótó”-val („Suhogó Fenyő”; 松濤) nevezték el Sótókannak. Később a stílus elnevezése is innen eredt. Funakosi ellenezte a versenyzést, a szabad küzdelmet, a katákra (formagyakorlatokra) helyezte a hangsúlyt. A karatét művészetként (harcművészet) és nem sportként képzelte el.
(Wikipedia)
A Shotokan karate alapítója
A mester gondolatát kölcsönvéve, azt a [vingcsunra] alkalmazva, indítom a gondolatmenetemet:
A [vingcsun] falizsák, és/vagy fali ütőpárna, valamint fabábú nélkül balett!
Néhány gondolat a Fabábúról, és a Mook Yan Jong (MYJ) formáról!
A Fabábú egy eszköz, amelyet mindenki saját elképzelései szerint alakít, saját testi adottságainak figyelembe vételével, hiszen szerszámainkat (kalapács, fűrész, lapát, stb.) is úgy alakítjuk, ahogyan azt a leghatékonyabban tudjuk használni.
A fabábú egy torzított, viszonylagos emberalak, aminek legelterjedtebb változata – eléggé leegyszerűsített magyarázattal – egy fatörzs, melynek három karja, és egy lába van. (Ez figyelhető meg kiemelt képen, melyen Donie Yen dolgozik).
Ettől eltérően azonban számos fabábú megoldást látni a világban. Létezik hatkarú, kétlábú változat is!
Az enyém is eltér a megszokottól, mivel négy karja, és egy lába van.
Miért használom a torzított fogalmat? A való életben nincsenek három, vagy négy karú, féllábú emberek, így a faember meglehetősen torzított változata az emberi testnek!
A viszonylagos fogalmat pedig azért alkalmazom, mert a bábúnak nincs jobb, vagy bal karja, sőt! Mindegyik karja egyszerre jobb, és bal kar, mindig egy képzelt szituációnak megfelelően. Az egyetlen lába egyszerre bal és jobb láb, valamint az is elmondható, hogy derékmagasság alatt, a bábú törzse, értelmezhető lábnak is, így viszont kijelenthető, hogy minden bábúnak két lába van.
De tovább megyek! Az én értelmezésem szerint a bábú egyik karja/lába sem kar vagy láb! Tulajdonképpen a „karok/lábak” csak fókuszpontokat adnak. Az adott pillanatban, az adott pont ellenállást fejt ki az alkalmazott mozdulattal szemben.
A Mook Yan Jong Yip Man nagymester bemutatásában
Magáról a MYJ formagyakorlatról elterjedt felfogás, hogy új variációs lehetőségeket tartalmaz, új alkalmazásokat rejt magában.
Senkit nem szeretnék megbántani, de aki a MYJ formától remél új technikai megoldásokat, az lehet, nem értette meg kellő mélységben a SNT, CK, BT formagyakorlatokat, azok értelmezéseit, nem látja az azokban megbúvó variációs lehetőségeket.
Ez a három forma a [vingcsun] teljes harci repertoárját lefedi. A mozgások értelmezései, az alkalmazások eleinte mintha rejtve volnának, ám az idő előrehaladtával megmutatkoznak a gyakorló előtt. Miután a gyakorló megérti, hogy a formagyakorlatoknak több szintje van, a szinteken végig haladva arra is választ kap, hogy mit jelent a [vingcsun] egyszerűsége, és az a nagyszerűsége, hogy a három formagyakorlatban minden benne van, ami a küzdelemhez szükséges, elegendő!
A formagyakorlatok technikái a fabábú használatával válnak dinamikussá, az élettelen bábú hatására költözik élet a mozgásba!
Ennek mikéntjére több lehetőség kínálkozik. A MYJ végrehajtása mindig az adott célnak megfelelően történik, hogy éppen mire helyezi a hangsúlyt a gyakorló.
Kezdőként a koordináció kap nagyobb hangsúlyt, majd ahogyan a pontosság egyre tökéletesebb, fokozatosan dinamikussá válik a gyakorlás. A fejlődés különböző szakaszaiban az erő is növelhető, így a bábú a hatásfok növelésére is alkalmas.
Ugyanakkor nem azért nő egy technika hatásfoka, mert egyre nagyobb erőt alkalmazunk a végrehajtás során. A koordináció valójában fontosabb! Egy koordinált, egyre tökéletesebb mozgásba, ha a felhasználás során nagyobb erőt viszünk, nagyobb mértékben növekszik a hatásfok, mint amikor egy rosszul kivitelezett technikát próbálunk egyre nagyobb erővel végrehajtani.
Haladó szinten kialakul egy kedvelt gyakorlási mód, ugyanakkor érdemes visszatérni időnként az alapokhoz, és újra megvizsgálni a koordinációt!
Fontos! A fabábú egy képességfejlesztő eszköz!
Nagyon jó tulajdonsága, hogy a technikákat célzott módon javítja! Aki odafigyelve gyakorol, hamar ráérez a megfelelő távolságra, magasságokra, szögekre. A mozgás egyre takarékosabbá válik, lekopnak a felesleges utak, letisztul a mozgás. Ehhez elengedhetetlen a bábú szerkezeti kialakításában, néhány fontos pont, és elmélet ismerete, ami direkt módon szabályozza a MYJ forma mozgását!
Amit viszont nem szabad elfelejteni! A fabábú nem megoldás mindenre, nem egy univerzális eszköz!
(Igaz, közel van hozzá!!!)
A gyakorlás a fabábún nem egyenértékű a páros gyakorlatokkal!
A páros gyakorlatok nagyon fontosak a [vingcsun]-ban, és minden más harcművészetben, mivel a véletlenszerűen változó körülmények között, megmutatkoznak olyan hibák, melyek a fabábú használatakor nem.
A páros gyakorlatok során mindig igazodni kell az aktuális körülményekhez (van állapothoz) úgy, hogy az alkalmazott technika fókusza ideális legyen (megközelítse a kell állapotot). Ez a fabábún történő munkában könnyebben megvalósítható!
A küzdelem a páros gyakorlatokhoz további adalékokkal szolgálnak!
A képek forrásai:
blogger.googleusercontent.com
jkawfamerica.com
jissenkarate.com
amazon.com
wooden-dummy.org
youtube.com (Samuel Kwok mester)
